Csodák elbeszélései a hitoktatásban – Megszólító padlóképek

Budapest – Az EHE Valláspedagógiai Tanszéke által szervezett, 2016. november 19-én soron következő hitoktatási nap programját tesszük közzé. Az egyik délutáni programhoz ajánlót írt, és saját gyakorlatából képeket mellékelt Farkasné Gombár Ildikó.

Hasonló a padlóképezők országa az interneten szörföző hitoktatóhoz, aki éjszaka szemléltetést keres a másnapi hittanórára. Külföldi oldalakon böngész, különböző kulcsszavakat fordítgat, míg végül olyan oldalra téved, ahol eddig sosem járt, olyan padlóképeket talál, melyek mélyen megérintik, noha nem tudja pontosan, mit is lát. Mégis megszólítják a színes kendők, kutatásra, levelezésre, utakra és képzésekre indítják. És fogja a hitoktató a régi poros varrógépét, beüzemeli, minden otthon fellelhető anyagból kendőket varr, turkálókban paplanhuzatokra vadászik, gyerekeivel csigaházat gyűjt, családja férfi tagjaival fakarikákat és pálcikákat fűrészeltet. Könyveket rendel, fordít, tervez, rajzol, megtartja az első foglalkozásait, és érzi, hogy minden, amit eddig a hitoktatásról tudott és gyakorolt végre strukturálódik, és formát nyer. A hitoktató mostantól színes kendőkről álmodik.

A padlóképek valláspedagógiai háttere

A színes, látványos alkotások önmagukban is szépek, de mögöttük nagyon tudatos valláspedagógiai tartalom áll. Az egész eljárásrendszer kidolgozója Franz Kett, német reformpedagógus, aki az 1970-es években kezdte megvalósítani óvodákban az „egységes értelemorientált pedagógia” elnevezéssel illetett nevelési folyamatot. Reformpedagógiája keresztény alapokon nyugszik, Istenben gyökerezőnek látja az emberi élet kiindulópontját, tőle kapunk mindent, és neki is tartozunk felelősséggel, hálával. Isten ad igazi célt és értelmet az ember minden tevékenységének, innen az értelemorientált elnevezés. Emberképe is ebből adódóan keresztény. A személyiség test-lélek–szellem egységként egyszerre földi, de ég felé vágyó. Az ember a teremtés rendjébe illeszkedve gondját viseli a világnak, alkotó és megőrző feladata van. A nevelési elvekben hangsúlyos szerepet kap a kapcsolatok kialakítása, mely hármas irányultságú: az ember szeretetkapcsolatban áll Istennel, embertársakkal és saját magával, ahogyan ezt a két nagy parancsolatban Jézus is kéri tőlünk.

A padlókép készítés folyamata

A foglalkozás módszertanának leírását a cikk terjedelme nem teszi lehetővé, de egyes lépései jól szemléltetik a keresztény élettel való párhuzamot. A körben való elhelyezkedés, az egy középpont köré gyűlés már önmagában is kifejezi a közösséget, az egy fókusz pedig segíti a koncentrálást. Különböző gyakorlatok segítenek a gyerekeknek megérkezni, jelen lenni, kizárni külső zavaró tényezőket, s mindenki megerősödhet a tudatban: helyem van a világban. A kép készítése közös tevékenység, azonban a feladatokra a kiválasztás, a meghívás, az elhívás sok finom jellel történik, így a gyermekek lelki szemeit, füleit segítenek érzékenyíteni – Isten elhívásának meghallására tanítanak. A kendők kiosztásával a gyerekek megtanulnak adni és elfogadni, és esetenként megtapasztalják, mit kezdjenek azzal, ha nem azt kapják, amit szerettek volna. A kendők elhelyezése gondosságra, óvatosságra, együttműködésre tanít. A sok kis termés, pálcikák, kavicsok, madzagok és karikák pedig az alkotó erőt mozgatják meg a gyermekben, miközben fejlődik a finommotorikus készségük is. A szimbólumokkal való munkálkodás spontán asszociációkra indítja a gyermekeket, teret adva ezzel a fantáziájuk szárnyalásának. A közös kép készítésen túl a résztvevők saját kis képeikkel mélyítik el a történethez, témához való viszonyukat, így minden esetben saját élmény is keletkezik, mellyel az egész folyamat mélyebb lelki-szellemi síkon épül be. A színek és formák megfigyelése a keresztény lelkigyakorlatokban ismert szemlélődésre készít elő, megtanulnak a gyerekek elmélyülni, csendben lenni. A verbalitás mellett nagy teret kap a mozgás, éneklés, zenélés és szerves része egy teljes foglalkozásnak a tánc is.

Hol használható a padlókép?

Az egységes értelemorientált pedagógia különösen jól alkalmazható egyházi oktatási intézményekben, mivel rendszere a Biblia tanítására épül. A pedagógiai folyamat leginkább a 4-10 éves korú gyermekek nevelésben érvényesül, eredetileg erre a korosztályra dolgozták ki. Az óvodai foglalkozások kerete, a csoportszoba kialakítása, az alkalmazott módszerek ebben a korosztályban érik el hosszú távon a kívánt jellemformáló hatást. A gyakorlatban azonban a hitoktatás bármely korosztályában bátran készíthetünk padlóképeket, akár még gimnáziumi oktatásban is alkalmazható. Jó gyakorlata van a fogyatékkal élők hitoktatásában és általános oktatásában is. A gyülekezetekben családi alkalmakon, valamint gyermek istentiszteleteken is bevált, mivel jól lehet benne korosztályonként differenciálni. A valláspedagógián túl bármilyen témafeldolgozásra, összefoglalásra, mesefeldolgozásra alkalmas, csak a pedagógus képzeletén múlik, mit hoz ki a rendelkezésre álló eszközökből.

Képzési lehetőségek

Franz Kett pedagógiája a világ számos részén már ismert, Dél-Koreától Csehországig vannak intézetek, egyesületek, melyek oktatják és népszerűsítik ezt a reformpedagógiai utat. Hazánkban a katolikus Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával indítja hamarosan képzéseit, ahol Franz Kett pedagógiai szemléletét, a foglalkozások vezetését, a padlóképkészítés gyakorlatát lehet majd elsajátítani. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen november 19-én, a hitoktatói továbbképző napon Sipos Edit, a Pécsi Hittudományi Főiskola munkatársa fog bemutató foglalkozást tartani, itt ízelítőt kaphat minden érdeklődő, és maga is kipróbálhatja a kendőzés szépségeit.

A cikk az alábbi linken érhető el:

http://www.evangelikus.hu/csodak-hitoktatas-megszolito-padlokepek

Kihirdették az MTA szakmódszertani pályázatának nyerteseit

Valláspedagógiai Szakmódszertani Kutatócsoport a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskolán

Kihirdették az MTA szakmódszertani pályázatának nyerteseit (2016.06.24.)

„A Magyar Tudományos Akadémiának nem célja az oktatáspolitikába beleszólni, de az oktatás tartalmi kérdéseivel foglalkoznia kell” – mondta Lovász László, az Akadémia elnöke a szakmódszertani kutatócsoportok alapítására és működtetésük támogatására meghirdetett pályázat ünnepélyes eredményhirdetésén, az MTA Székházában. A program keretében az oktatás szakmódszertani kérdéseire tudományosan megalapozott válaszokat adnak a kutatók, akik az általuk kidolgozott elméletet aktív pedagógusok közreműködésével a gyakorlatban is kipróbálják.

Az Akadémia négy éven keresztül olyan kutatásokat támogat, amelyek komplex tanítási módszereket alapoznak meg. A pályázati keret összege évente 200 millió forint.

A programban résztvevő tudományos műhelyek vállalják az eredményes megvalósításhoz szükséges személyi és tárgyi feltételek megteremtését, a szükséges feladatok felmérését és ezek alapján a szakmai fejlesztés koncepciójának kidolgozását – segédletek megírását, az újonnan kidolgozott, illetve továbbfejlesztett szakmódszertani program kísérleti helyeken történő bevezetését, valamint a gyakorlati megvalósítás hatékonyságának és eredményességének vizsgálatát. A nyerteseknek olyan munkacsoportot kell létrehozniuk, amelybe a közoktatásban tanító, gyakorló pedagógust is bevonnak.

A teljes cikk elérhetősége:

http://mta.hu/mta_hirei/kihirdettek-az-mta-szakmodszertani-palyazatanak-nyerteseit-106630

Az MTA galériája az ünnepélyes eredményhirdetésről:

https://www.flickr.com/photos/mtasajto/sets/72157667461175123

Az Új Ember interjúja Sipos Edittel

A vallási nevelés szemléletének megújításáért címmel készített interjút az Új Ember Sipos Edittel, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola oktatójával abból az alkalomból, hogy a Főiskola munkacsoportjának pályázata első helyezést ért el az MTA Pécsi Akadémiai Bizottsága által kiírt szakmódszertani pályázaton. A hittanoktatás megújítására törekvő módszertani műhely létrehozását célul tűző program kapcsán született az interjú. 

A VALLÁSI NEVELÉS SZEMLÉLETÉNEK MEGÚJÍTÁSÁÉRT

Miért szükséges a magyar hittanoktatás megújítása, és egyáltalán szükséges-e? Honnét tudjuk, hogy az? Milyen tapasztalatok nyomán született meg ez a felismerés Önben és a munkacsoport tagjaiban?

– Igen, szükséges, és ez már legalább tíz éve nyilvánvaló. Rengeteg hitoktatói panaszt hallani ugyanis azzal kapcsolatban, hogy nem megfelelőek a könyvek, és kevés a jó minőségű segédanyag, ezért nehéz hatékonyan dolgozni. Más és más könyvekre lenne szükség a plébániai és az iskolai hitoktatásban, illetve a különböző iskolatípusokban. Számot kell vetni azzal is, hogy egyetlen iskolai osztály sem homogén: az előzetes tudás, a tanuláshoz való viszony, a figyelem és a fegyelem szempontjából egyaránt különbözőek lehetnek a gyerekek, és ez a hitoktatóktól alkalmazkodást, differenciálást kívánna meg. Ám a jelenlegi körülmények nemigen adnak erre lehetőséget. Reformra szorul a tantervi rendszer is.

Hogyan lett a pályázat ötletgazdája? Mi volt a feladata a főiskola munkacsoportjában?

– Szakmódszertani tárgyakat tanítok a főiskolán, és sok hitoktatóval vagyok kapcsolatban. A legkülönfélébb helyeken: kistelepüléseken, állami és egyházi iskolákban tanító pedagógusokat ismerek, így nagy rálátásom van erre a területre. Továbbá magam is oktatok hittant: Abaligeten, a Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola Szent Mária Magdolna Gyakorlóiskolájában, ahol sajátos nevelési igényű és tanulásban akadályozott gyermekek is tanulnak. Ennek folytán közvetítő lehetek a hitoktatás és a felsőoktatás világa között. Ötletgazda úgy lettem, hogy szembesültem azzal: noha sok jó módszert alkalmaznak a magyar hitoktatásban, az összkép nem szívderítő, számos értékes lehetőséget csak kevesen ismernek. Az élménypedagógia, a játékok tudatos és kreatív alkalmazása nemigen nyer teret. Az élménypedagógia módszertana a tapasztalati, közösségi tanulásra épít, játékok és feladatok segítségével mély és gazdag ismereteket tud közvetíteni. Főiskolai kollégáimmal gyakran beszélgettünk arról, hogyan lehetne az általuk jól ismert teológiai területeket a katekézis nyelvére lefordítani úgy, hogy ne „miniteológia”, hanem élményt adó, megérintő hitoktatás legyen belőle. Néhány éve megismertem Franz Kett német nyelvterületen roppant elismert pedagógiai módszerét. Nagyszerű lehetőséget látok benne a magyarországi hitoktatás számára. A módszert a hetvenes években óvodai alkalmazásra fejlesztették ki, de azóta „kilépett” az óvoda falai közül, és most már a katekézis minden területén alkalmazzák. Nem oktatástechnikai újítás, hanem komplex nevelési program: a hangsúly a nevelésen van. Jó lenne, ha Magyarországon is meghonosíthatnánk, mert segítene áthidalni a hitoktatás és a vallási nevelés közötti szakadékot, amely nálunk is jellemző. Mindkét módszer, az élménypedagógia és a Kett-módszer is a személyt állítja a középpontba: aki tanul, tapasztalatokat szerez, átél, felfedez, közösségben van, alkot.

Milyen a magyar hitoktatás ma? Hogyan lehet erről átfogó képet kialakítani? Egyáltalán egységes-e ez a kép? Hiszen óriási különbségek lehetnek lelkiségek, pedagógiai irányzatok vagy teológiai beállítottság alapján. Nagyszerű és rémes példákat egyaránt sorolhatnánk.

– Valóban: „a” magyar hitoktatás nem létezik, sokféleség jellemzi az összképet. A hitoktatásról való gondolkodás ma csupán „buszmegállói beszélgetések” szintjén zajlik. Hiányoznak a szakmai fórumok, ezért a jó gyakorlatok és a rémtörténetek ugyanabban a kategóriában maradnak, nincs elég lehetőség a kreatív munkára. A jó példákról általában éppúgy nem tudunk, mint a rosszakról, nincs mit mivel összehasonlítani. Sokszor megesik, hogy akár fiatal oktatók is idejétmúlt könyveket használnak. Nem találják meg az új módszertani anyagokat, mert nehezen elérhetők számukra.

Sokféle hittankönyv létezik Magyarországon, már-már a bőség zavara jellemző ezen a téren. Rossznak tartja a rendelkezésre álló kiadványokat?

– Olyan sok hittankönyv talán nincs, de sajnos jelentős részük középpontjában a tananyag áll, nem pedig azok, akiknek közvetíteni akarjuk azt. Rengeteg ismeretet közölnek, feldolgozhatatlanul sokat. Mintha egyesítenék magukban a tankönyvet egy tanári kézikönyvvel. Baj velük az is, hogy nincsenek tekintettel a missziós környezetre, amelyben sok esetben tanítani kell, idegen a szókincsük a gyerekek számára. Jóval magasabb szintről indítanak, mint ahol a gyerekek vannak, ezért sokszor már a megértés is nehézséget jelent a tanulók számára. Melyek a hittanoktatás legfőbb hibái, tévútjai? – Leggyakrabban arra szoktam figyelmeztetni katekéta szakos hallgatóimat, hogy mindig kérdezzék meg a tanulókat az adott témáról, derítsék fel előzetes tudásukat, próbálják mindegyikük számára érdekessé tenni a tananyagot. Meséljenek a szó legnemesebb és eredeti értelmében, játsszanak, gondolkodjanak együtt a gyerekekkel. Mert a legnagyobb gondnak azt tartom, ha a tanulók kívülállók maradnak, ha egyéni ötleteiknek, kérdéseiknek nem ad teret a tanár. Mi volt a pályázat pontos témája, és milyen munka áll most Önök előtt? – Hogyan lehet megteremteni egy szakmódszertani műhely létrehozásának előfeltételeit? – a pályázatunkban ezt a kérdést válaszoltuk meg. A munka nagy része még előttünk áll. A legfőbb teendőink közé tartozik a kapcsolatfelvétel, a hálózatépítés, a tananyagfejlesztés és a jó nemzetközi példák összegyűjtése. A következő év ezzel fog telni. Reményeink szerint a létrehozott műhely működtetésére újabb pályázatot írnak majd ki. Szeretnénk, ha a műhely munkájának eredményeként országos szintű változást sikerülne elindítanunk a hitoktatás terén.

Melyek a nyertes pályázat súlypontjai?

– A kutatómunka megszervezése, a módszertani megújulás feltételeinek megteremtése, az alkotóközösségek összekapcsolása és bizonyos résztémák alaposabb kidolgozása. Ezt már korábban megkezdtük: az egyháztörténet-oktatás megújításáról konferenciát szerveztünk, és egy kiadványunk is megjelent e témában. Az élménypedagógiai és a Kett-módszerrel kapcsolatban képzéseket, a gyermekbibliák kutatásának témakörében pedig nemzetközi ökumenikus konferenciát szerveztünk. Fontos-e, hogy éppen a hittanról van szó, vagy csupán a hatékonyabb oktatás módszerét tartják szem előtt, függetlenül a tárgytól, amely akár a kémia vagy más tantárgy is lehetne? – Egy hittudományi főiskola számára értelemszerűen a hitoktatás reformja jelenti a megfelelő feladatot. Ám elsősorban nem egy bizonyos tantárgy szakmódszertanát akarjuk megreformálni, hanem a vallási nevelés szemléletének megújítására törekszünk. A hitoktatás ugyanis sok esetben az egyetlen kapocs a vallás, az egyház világa és a gyerekek, a családok között. Hiszek abban, hogy ha gazdag módszertani kultúrával dolgozó, munkájukban örömet lelő hittanárok állhatnak a gyerekek elé, akkor áttörést érhetünk el. Így a legnagyobb sikerünknek mindig azt tartjuk, ha a hittantanárok szeretnek részt venni a főiskola továbbképzésein.

Az interjú az alábbi linkre kattintva is elolvasható: 

http://www.pphf.hu/fooldal/hirtemeto/item/330-az-uj-ember-interjuja-sipos-edittel