Budapest – Az EHE Valláspedagógiai Tanszéke által szervezett, 2016. november 19-én soron következő hitoktatási nap programját tesszük közzé. Az egyik délutáni programhoz ajánlót írt, és saját gyakorlatából képeket mellékelt Farkasné Gombár Ildikó.
Hasonló a padlóképezők országa az interneten szörföző hitoktatóhoz, aki éjszaka szemléltetést keres a másnapi hittanórára. Külföldi oldalakon böngész, különböző kulcsszavakat fordítgat, míg végül olyan oldalra téved, ahol eddig sosem járt, olyan padlóképeket talál, melyek mélyen megérintik, noha nem tudja pontosan, mit is lát. Mégis megszólítják a színes kendők, kutatásra, levelezésre, utakra és képzésekre indítják. És fogja a hitoktató a régi poros varrógépét, beüzemeli, minden otthon fellelhető anyagból kendőket varr, turkálókban paplanhuzatokra vadászik, gyerekeivel csigaházat gyűjt, családja férfi tagjaival fakarikákat és pálcikákat fűrészeltet. Könyveket rendel, fordít, tervez, rajzol, megtartja az első foglalkozásait, és érzi, hogy minden, amit eddig a hitoktatásról tudott és gyakorolt végre strukturálódik, és formát nyer. A hitoktató mostantól színes kendőkről álmodik.
A színes, látványos alkotások önmagukban is szépek, de mögöttük nagyon tudatos valláspedagógiai tartalom áll. Az egész eljárásrendszer kidolgozója Franz Kett, német reformpedagógus, aki az 1970-es években kezdte megvalósítani óvodákban az „egységes értelemorientált pedagógia” elnevezéssel illetett nevelési folyamatot. Reformpedagógiája keresztény alapokon nyugszik, Istenben gyökerezőnek látja az emberi élet kiindulópontját, tőle kapunk mindent, és neki is tartozunk felelősséggel, hálával. Isten ad igazi célt és értelmet az ember minden tevékenységének, innen az értelemorientált elnevezés. Emberképe is ebből adódóan keresztény. A személyiség test-lélek–szellem egységként egyszerre földi, de ég felé vágyó. Az ember a teremtés rendjébe illeszkedve gondját viseli a világnak, alkotó és megőrző feladata van. A nevelési elvekben hangsúlyos szerepet kap a kapcsolatok kialakítása, mely hármas irányultságú: az ember szeretetkapcsolatban áll Istennel, embertársakkal és saját magával, ahogyan ezt a két nagy parancsolatban Jézus is kéri tőlünk.
A foglalkozás módszertanának leírását a cikk terjedelme nem teszi lehetővé, de egyes lépései jól szemléltetik a keresztény élettel való párhuzamot. A körben való elhelyezkedés, az egy középpont köré gyűlés már önmagában is kifejezi a közösséget, az egy fókusz pedig segíti a koncentrálást. Különböző gyakorlatok segítenek a gyerekeknek megérkezni, jelen lenni, kizárni külső zavaró tényezőket, s mindenki megerősödhet a tudatban: helyem van a világban. A kép készítése közös tevékenység, azonban a feladatokra a kiválasztás, a meghívás, az elhívás sok finom jellel történik, így a gyermekek lelki szemeit, füleit segítenek érzékenyíteni – Isten elhívásának meghallására tanítanak. A kendők kiosztásával a gyerekek megtanulnak adni és elfogadni, és esetenként megtapasztalják, mit kezdjenek azzal, ha nem azt kapják, amit szerettek volna. A kendők elhelyezése gondosságra, óvatosságra, együttműködésre tanít. A sok kis termés, pálcikák, kavicsok, madzagok és karikák pedig az alkotó erőt mozgatják meg a gyermekben, miközben fejlődik a finommotorikus készségük is. A szimbólumokkal való munkálkodás spontán asszociációkra indítja a gyermekeket, teret adva ezzel a fantáziájuk szárnyalásának. A közös kép készítésen túl a résztvevők saját kis képeikkel mélyítik el a történethez, témához való viszonyukat, így minden esetben saját élmény is keletkezik, mellyel az egész folyamat mélyebb lelki-szellemi síkon épül be. A színek és formák megfigyelése a keresztény lelkigyakorlatokban ismert szemlélődésre készít elő, megtanulnak a gyerekek elmélyülni, csendben lenni. A verbalitás mellett nagy teret kap a mozgás, éneklés, zenélés és szerves része egy teljes foglalkozásnak a tánc is.
Az egységes értelemorientált pedagógia különösen jól alkalmazható egyházi oktatási intézményekben, mivel rendszere a Biblia tanítására épül. A pedagógiai folyamat leginkább a 4-10 éves korú gyermekek nevelésben érvényesül, eredetileg erre a korosztályra dolgozták ki. Az óvodai foglalkozások kerete, a csoportszoba kialakítása, az alkalmazott módszerek ebben a korosztályban érik el hosszú távon a kívánt jellemformáló hatást. A gyakorlatban azonban a hitoktatás bármely korosztályában bátran készíthetünk padlóképeket, akár még gimnáziumi oktatásban is alkalmazható. Jó gyakorlata van a fogyatékkal élők hitoktatásában és általános oktatásában is. A gyülekezetekben családi alkalmakon, valamint gyermek istentiszteleteken is bevált, mivel jól lehet benne korosztályonként differenciálni. A valláspedagógián túl bármilyen témafeldolgozásra, összefoglalásra, mesefeldolgozásra alkalmas, csak a pedagógus képzeletén múlik, mit hoz ki a rendelkezésre álló eszközökből.
Franz Kett pedagógiája a világ számos részén már ismert, Dél-Koreától Csehországig vannak intézetek, egyesületek, melyek oktatják és népszerűsítik ezt a reformpedagógiai utat. Hazánkban a katolikus Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával indítja hamarosan képzéseit, ahol Franz Kett pedagógiai szemléletét, a foglalkozások vezetését, a padlóképkészítés gyakorlatát lehet majd elsajátítani. Az Evangélikus Hittudományi Egyetemen november 19-én, a hitoktatói továbbképző napon Sipos Edit, a Pécsi Hittudományi Főiskola munkatársa fog bemutató foglalkozást tartani, itt ízelítőt kaphat minden érdeklődő, és maga is kipróbálhatja a kendőzés szépségeit.
A cikk az alábbi linken érhető el:
http://www.evangelikus.hu/csodak-hitoktatas-megszolito-padlokepek
Postacím: 7625 Pécs, Hunyadi János u. 11. E-mail: info@pphf.hu
MTA-PPHF Valláspedagógiai Szakmódszertani Kutatócsoport